Immár negyedik alkalommal töltötték meg a teniszrajongók a Papp László Budapest Sportaréna nézőterét, akik közül sokan talán egy éve vártak az idei folytatásra, a Tennis Classics negyedik felvonására. Taróczy Balázs ezúttal sem fukarkodott a nagyobbnál nagyobb nevekkel, legyen szó a közelmúlt nagyjairól, vagy a jelenlegi világranglista legjobbjairól. Nem véletlen tehát, hogy teltház, mintegy 6 ezer néző előtt vette kezdetét az idei torna.
A várva várt nap előtt alig több mint egy héttel újonnan beharangozott Krajicek-Santoro összecsapás két egymással szöges ellentétben álló stílus harcát hozta: a szálfa termetű holland erőből próbált játszani, míg a Mágus becenévre hallgató francia – nevéhez méltóan – elegáns, varázslatos mozdulatokkal operált. Utóbbi ez alkalommal eredményesebbnek ítéltetett, Santoro ugyanis az első szett 6:4-es eredménye után a másodikban még könnyedebben, 6:1-re múlta felül Richard Krajiceket.
Kettejük hivatalos mérlege – ami profi pályafutásuk alatt játszott meccseiket illeti – 5:2 volt Krajicek javára, bár a torna előestéjén tartott sajtótájékoztatón viccesen kb. 10:0-ra saccolt volna…
Santoro, kettejük eredményeiről szerényen csak annyit mondott: „Talán egyszer nyertem…”.
Mindenesetre a szombat esti mérkőzésen Fabrice-nak sikerült némileg kozmetikázni az egymás elleni eredményen, ami valószínűleg annak is betudható, hogy míg ő csupán egy éve tette le az ütőt (21 évet töltött profiként a pályán!), addig Krajicek nyolc éve visszavonult.
A folytatásban újabb két klasszis, a versenyigazgató Taróczy Balázs egykori tanítványa, a horvát nemzeti büszkeség jelképe, Goran Ivanisevic, valamint a fénykorában Kalasnyikov becenevet viselő Yevgeny Kafelnikov lépett pályára. Ha a két játékos fizimiskájából kellett volna megjósolni a végeredményt, bizonyára sokkal többen fogadtak volna a szálkás Ivanisevicre, mint a kissé „megerősödött” Kafelnikovra.
A hatalmas szerváiról ismert horvát – hírnevéhez méltóan – iszonyatos erejű labdákkal próbált tekintélyt szerezni magának, ám a bombák rendre visszapattantak a „falról”. Kafelnikov hősiesen állta a támadásokat és az első szettben 4:4 után már nem hibázott, végül 6:4-re nyert. A második játszma is szorosan alakult, majd Kafelnikov hirtelen magasabb fokozatba kapcsolt, és 7:5-re hozta a szettet.
„Nagyon örülök, hogy Balázs ismét meghívott Budapestre, imádok itt játszani. Sajnos ma nem nekem állt a meccs, de élveztem a játékot és remélem lesz még alkalmam fellépni a fővárosban, ahol mindig fantasztikus a hangulat”-Mondta Wimbledon bajnoka a mérkőzés után.
Az est talán leginkább várt mérkőzése a francia Gaël Monfils és a spanyol Fernando Verdasco összecsapása volt. Hiába, az aktuális világranglista legfelső traktusában tanyázó játékosokat ritkán látni élőben Magyarországon… A felfokozott várakozás nem volt véletlen, a két fiatal klasszis mérkőzése igazi csemegének ígérkezett – és be is váltotta az ilyesfajta reményeket.
Az első szett „igazi” tenisszel telt, mindketten keményen odatették magukat, bár látványos megoldásokból már ekkor sem volt hiány. Főként Monfils akrobatikus mozdulatai voltak feltűnőek, a francia játékos cipőt, pályát és hámréteget sem kímélő csúszásokkal keltett néha tapsvihart. Végül ő kerekedett felül, az eredmény 6:3.
A második játszmát a közönség és a két főszereplő együttesen változtatták show-vá. A publikum soraiból egyre gyakrabban hangzottak fel a két játékost felváltva biztató bekiabálások, Farnando és Gaël pedig nagyon fogékonynak tűntek a bohóckodásra. Így nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a komoly játékból önfeledt szórakozás kerekedjen. Egy vitatott körülmények között kialakult döntetlen állásnál több megoldás is felmerült, hogyan döntsék el a végeredményt – Monfils lábteniszt javasolt, Verdasco szerint simán ő nyert, Gundel Takács Gábor akár a sakkjátszmát is elfogadta volna – végül folytatódott a játék, amelyben a szettet 7:5-re nyerő Verdasco kiharcolta a döntő rövidítést.
A champions tie break-ben aztán ismét előfordultak cirkuszi porondra és teniszpályára is alkalmas mutatványok, végül szoros küzdelemben Monfils 13:11 arányban győzött. Mondhatnánk, a magyar közönség nagy örömére, bár Verdasco sikere minden bizonnyal ugyanilyen ovációt váltott volna ki az Aréna nézőterén.
A program egyetlen páros meccse előtt a jövő egyik nagy reménységének tartott Morvai Viktória mutatkozott be a nagyközönség előtt. A tízéves, rendkívül tehetséges szlovákiai magyar kislány a Tennis Classics állandó résztvevője, az iráni származású Mansour Bahrami „ellenfeleként” csillogtatta meg tudását.
A páros mérkőzésen újra pályára lépett a két fiatal játékos, a párosban remek statisztikával büszkélkedő Fabrice Santoro, valamint a tenisz nagy nevettetője, Bahrami. Verdasco Bahrami oldalán, míg Monfils honfitársával, Santoróval karöltve tett meg mindent a közönség szórakoztatásáért. Mert itt már tényleg kevés komoly megoldást láthattak a nézők, sokkal inkább a fantázia és a trükkök domináltak. A közönség pedig hálás volt mindezért, a remek megmozdulásokért elismerő ováció és taps volt a pályán lévők jutalma.
„Először jártam Budapesten, de örök élmény marad a repülőtérről a hotelba vezető motorosrendőri utamtól kezdve egészen a bemutatóig. Nagyon jól éreztem magam, a közönség fantasztikus volt. Jó látni, hogy ilyen sok embert érdekel a tenisz Magyarországon. Remélem lesz még lehetőségem játszani magyar közönség előtt”-mondta Gael Monfils a bemutató után.
„Sajnos ma nem nyertem:)”-mondta Fernando Verdasco kicsit szomorkásan a meccs után. „Úgy érzem viszont, hogy a közönségnek tetszett a játékunk. Köszönöm a sok bíztatást, legközelebb én fogok nyerni. Csodálatos volt ilyen sok ember előtt játszani, köszönöm, hogy ennyien kilátogattak és kíváncsiak voltak ránk. A magyarok vendégszeretetéről sokat hallottam már, de most személyesen is megtapasztalhattam és még a finom magyar ételeket is megkóstolhattam.”-mondta Verdasco a mérkőzés után.
A program végén Gundel Takács Gábor, az est házigazdája úgy köszönt el a közönségtől: „Viszontlátásra egy év múlva, újra a Tennis Classics-on!” Csak ismételni tudjuk őt.
„Fantasztikus hangulat volt az arénában, úgy érzem, hogy az egyik legjobb Tennis Classics volt az idei. Az elmúlt három évben az idősebb korosztály vitte a hátán a bemutatót, idén viszont a fiatalok vették át az irányítást és igazi show-t varázsoltak. Nemcsak nagyszerű teniszt láthattunk, hanem egy valódi közönségszórakoztatást is. Sok pozitív visszajelzést kaptunk, aminek nagyon örülök. Az idei bemutató természetesen meghatározza a jövőt, a következő évben már jubileumra készülünk és megpróbáljuk majd felülmúlni az idei Tennis Classicsot. A játékosokkal öröm volt együtt dolgozni, nagyon segítőkészek voltak és még a kedvenc számaikat is megosztották velünk.”-mondta Taróczy Balázs versenyigazgató a bemutató után.
