Járt-e korábban Budapesten, és milyen emlékei vannak? Hogyan került kapcsolatba a Tennis Classics szervezőivel?
"Igen, méghozzá a karrierem elején, ha jól emlékszem 1993-ban, és ami igazán érdekessé teszi
az egészet, hogy épp Taróczy Balázs volt a versenyigazgató azon a versenyen (Pharmavit Open,
Vasas Teniszközpont, a Szerk.) és egy másik magyar játékossal (Noszály Sándor) játszottam
döntőt párosban. Szép emlékek és amikor alázs megkeresett, akkor boldogan mondtam igent.
Jó formában vagyok, újra élvezem a játékot és Budapest úgy hallottam, szebb mint valaha."
Kit
vagy kiket tart így utólag pályafutása legkeményebb ellenfeleinek, és mit tart a legnagyobb eredményének?
„A mi generációnk különleges volt, hiszen annak ellenére, hogy Sampras dominálta a világranglistát, roppant kiélezett volt a mezőny, volt vagy egy tucat játékos, aki bármikor legyőzhette a másikat. Alapvetően minden attól függött, hogy kivel milyen borításon találkoztál, mert akkor még hatalmas volt a különbség a pályák, versenyek között. Wimbledon, meg a szőnyegborítású pályák rettentően gyorsak voltak, azokon Goran (Ivanisevics), Pete (Sampras), Boris (Becker), vagy Richard (Krajicek) ellen sokkal nehezebben lehetett nyerni mint salakon, ahol viszont a rengeteg spanyol, latin amerikai teniszező volt életveszélyes. Komoly csatákat vívtam Thomas Musterrel és Andre Agassival, utóbbi ellen számos emlékezetes mérkőzésem volt.
A legnagyobb eredményem a két Grand Slam győzelem mellett egyértelműen a sydney-i olimpiai bajnoki aranyam, hiszen azt Oroszországnak, hazámnak dedikálhattam, no meg persze a Davis Kupa győzelem, aminek egy egész nemzet örülhetett.”
2003-ban visszavonult a profi sporttól. Azóta milyen kapcsolata van a tenisszel, mivel foglalkozik?
„A tenisszel a kapcsolatom hosszú évekre megszakadt és sokáig úgy éreztem ,véglegesen. Elkezdtem golfozni és igen jól ment, emellett beleszerettem a pókerbe is és sokáig tartott, mire visszatért az éhség. Én az egyik legtöbbet versenyző teniszező voltam, értelemszerűen elegem lett de néhány éve, amióta a szenior tenisz újra rettentően népszerű, elkezdett éledezni bennem a régi tűz. Először elfogadtam pár meghívást bemutatókra de éreztem, hogy nem vagyok elég jó formában ahhoz, hogy megfelelő produktummal álljak elő. Innen már egyenes volt az út, még több edzés, még több bemutató és most itt vagyok, újra fitten.”
A teniszen kívül még milyen sportokat űz vagy néz rendszeresen?
„Elsősorban golfozom, abban igen jó eredményeim vannak, persze csak amatőr szinten. Legutóbb elindultam a hazai profi bajnokságban, nos, rá kellett jönnöm, hogy ott már nem sok babér terem nekem. Emellett imádok pókerezni, igaz, sokan úgy gondolják, hogy az nem is sport – de higgyék el, öt-hat órán át folyamatosan koncentrálni hatalmas terhelés.”
Az orosz tenisz az utóbbi években kicsit mintha veszített volna a lendületéből. Mi ennek az oka? Vannak olyan feltörekvő tehetségek, akik Ön szerint sokra vihetik?
„Ez csalóka, mert azért most is vannak remek játékosok. Dolgopolov, igaz már ukrán színekben de mégiscsak valahol a i gyerekünk, Juzsnij nem is olyan rég még Top 10-es játékos volt és most is jól tartja magát, és ne feledjük, a sérüléséig Nyikolaj (Davigyenkó) Top 5-ös teniszező volt, aki világbajnokságot is nyert. Nem olyan vészes a helyzet, de az igaz, hogy olyan nagy formátumú játékosunk, mint Marat (Szafin) volt, most nincsen. A fiatalok között rengeteg a tehetség és most már hála az égnek van elég pénz is Oroszországban, hogy menedzselhessék őket.”
A mai teniszt sokan Novak Gyokovics, Rafael Nadal és Roger Federer küzdelmeként aposztrofálják, a 80-as, 90-es években azonban kiegyensúlyozottabbnak tűnt a férfi tenisz mezőnye. Össze lehet hasonlítani azt az időszakot a mostanival?
„Való igaz, akkoriban vagy tízen simán esélyesek voltak egy Grand Slam győzelemre, de lehet, hogy még többen. A mi generációnkat azonnal követte egy újabb, akiktől épp Federerék vették át a stafétát, akitől meg most Nadal és Djokovics veszi át azt. Ez egy kegyetlen körforgás és ritka az olyan időszak, amelyben egyetlen, vagy csak néhány játékos dominál. Vannak mindenféle statisztikák, amelyek alapján akkoriban kiegyensúlyozottabb, vagy, ha úgy tetszik, izgalmasabb volt az élmezőny, de már senki sem fogja megtudni az igazat, mi lett volna, ha? Az is lehet, hogy Federer, vagy Djokovics egyszerűen ennyivel jobb mint a többiek, nem pedig a mezőny a gyenge.”
Kit tart képesnek arra, hogy felzárkózzon a mostani Gyokovics, Nadal, Federer hármashoz?
„Ez roppant nehéz kérdés, hiszen Federer egyeduralkodó volt és Nadal épp hozzá zárkózott fel, most Djokovics a legjobb de Andy Murray vagy Del Potro bármikor odaérhet, különbség messze nem olyan jelentős, mint amilyennek tűnik. És ott vannak az éhes üldözők, Tsonga, Berdych vagy Söderling, egy apró kis lépés és immár egy döntőben is meglephetik a legjobbakat.”
A női tenisz egyre kiszámíthatatlanabb, a WTA világranglista élén pedig csaknem 50 hete egy olyan hölgy áll az élen, aki még nem nyert Grand Slamet. Nem rossz ez a sportnak? Nem teszi egy kicsit komolytalanná?
„Kellemetlen a kérdés, nem is lehet egyszerre diplomatikusan és őszintén válaszolni rá. Az, hogy Grand Slam győzelem nélkül világelső lehet valaki nem újdonság, Szafina, vagy Jelena Jankovics is elérte ezt, igazságtalanság lenne ezért Wozniacki-t kritizálni. Az más kérdés, hogy akik képesek Grand Slam-et nyerni, vagyis a Serena Williams és Kim Clijsters, nos, pk nem elég motiváltak és félig egészségesen, félgőzzel is kiemelkednek a többiek közül de szerintem ez az ő játékerejüket igazolja. És azért tegyük hozzá, idén már megjelentek azok is, akik kitörtek ebből az ördögi körből, Kvitova, Li Na, Stosur, tavaly Schiavone mind-mind új színt hoztak a női teniszbe. Nem komolytalan a női tenisz, sokkal inkább nagyon kiélezett, ami hiányzik, az néhány domináns játékos – de emlékezzünk vissza, az nem volt unalmas, amikor mindent Steffi nyert?”
