Tennis Classics IV.: közönségsiker Budapesten

Kép: 

Immár negyedik alkalommal töltötték meg a teniszrajongók a Papp László Budapest Sportaréna nézőterét, akik közül sokan talán egy éve vártak az idei folytatásra, a Tennis Classics negyedik felvonására. Taróczy Balázs ezúttal sem fukarkodott a nagyobbnál nagyobb nevekkel, legyen szó a közelmúlt nagyjairól, vagy a jelenlegi világranglista legjobbjairól. Nem véletlen tehát, hogy teltház, mintegy 6 ezer néző előtt vette kezdetét az idei torna.

"Innen már egyenes volt az út, még több edzés, most pedig újra itt vagyok.” - interjú Jevgenyij Kafelnyikovval

Kép: 

Járt-e korábban Budapesten, és milyen emlékei vannak? Hogyan került kapcsolatba a Tennis Classics szervezőivel?

"Igen, méghozzá a karrierem elején, ha jól emlékszem 1993-ban, és ami igazán érdekessé teszi
az egészet, hogy épp Taróczy Balázs volt a versenyigazgató azon a versenyen (Pharmavit Open,
Vasas Teniszközpont, a Szerk.) és egy másik magyar játékossal (Noszály Sándor) játszottam
döntőt párosban. Szép emlékek és amikor alázs megkeresett, akkor boldogan mondtam igent.
Jó formában vagyok, újra élvezem a játékot és Budapest úgy hallottam, szebb mint valaha."

Kit

Mindig is szerettem a legjobbak ellen játszani - interjú Richard Krajicekkel

Kép: 

Sokáig Ön volt "a legjobb játékos, aki nem nyert Grand Slam-et". Mit érzett, amikor végre sikerült, megkönnyebbülést, vagy valami mást?

"Hogy későn nyertem-e Wimbledonban (24 éves múltam), jó kérdés. Mindenesetre vegyes érzelmeket keltett bennem, boldogság, megkönnyebbülés, a dolgok összekeveredtek.”

Igencsak jól szerepelt a legnagyobbak, mint Sampras ellen, ez minek volt köszönhető? A roppant erős játékának, vagy a hozzáállásának? A legtöbb játékos már azelőtt elveszítette a találkozót, hogy az elkezdődött volna.

A Tennis Classics hivatalos szállítója az Opel

Kép: 

Büszkén jelentjük be, hogy az Opel Magyarország is csatlakozott a Tennis Classics partnereihez, így a teniszsztárokat az Opel márka legújabb, innovatív és tetszetős modelljeivel szállítjuk budapesti tartózkodásuk során.

„ott van a versenyszellem, ami sosem hagy nyugtot” - exkluzív interjú Goran Ivaniseviccsel

Kép: 

Elég sok szállal kötődik Magyarországhoz. Felidézne néhány képet?

„Nagyon szeretem Magyarországot és a magyarokat, borzasztó kedves, barátságos nép. Néhány évvel ezelőtt jártam utoljára Budapesten, meglehetősen szép emlékekkel távoztam, hiszen megnyertem az első Tennis Classics-ot. Az utóbbi években nem volt alkalmam Magyarországra látogatni, így dupla öröm, hogy Balázs újra meghívott.

Egységben az erő - Henri Leconte és Gael Monfils együtt törnek új csúcsokra

Kép: 

Az egykori Roland Garros döntős Henri Leconte, aki nem mellesleg a Tennis Classics közönségét is elkápráztatta pénteken erősítette meg a híreszteléseket, miszerint csatlakozik Gael Monfils edzői csapatához az év hátralévő időszakára, jelentette be az AFP hírügynökség.

A 48 éves Leconte számára, aki 1988-ban egyéni döntős volt a Francia Nyílt Teniszbajnokságon, emellett pedig Davis Kupa győzelemhez segítette a francia válogatottal 1991-ben, hatalmas kihívás az új feladat, hiszen a közkevelt sztár edzői munkát eleddig még nem vállalt.

Még erősebb mezőny, wimbledoni bajnokok találkozója

Kép: 

Két egykori Grand Slam bajnok, Richard Krajcek és Fabrice Santoro váltja a Bryan-testvéreket az idei Tennis Classics programjában. Az 1996-os egyéni wimbledoni bajnok holland, valamint a kétszeres páros Ausztrál Open és Davis kupa győztes francia sztár érkezésével tovább erősödik a Tennis Classics idei mezőnye.

2011.11.04.

Tennis Classics IV.: közönségsiker Budapesten

Immár negyedik alkalommal töltötték meg a teniszrajongók a Papp László Budapest Sportaréna nézőterét, akik közül sokan talán egy éve vártak az idei folytatásra, a Tennis Classics negyedik felvonására. Taróczy Balázs ezúttal sem fukarkodott a nagyobbnál nagyobb nevekkel, legyen szó a közelmúlt nagyjairól, vagy a jelenlegi világranglista legjobbjairól. Nem véletlen tehát, hogy teltház, mintegy 6 ezer néző előtt vette kezdetét az idei torna.
A várva várt nap előtt alig több mint egy héttel újonnan beharangozott Krajicek-Santoro összecsapás két egymással szöges ellentétben álló stílus harcát hozta: a szálfa termetű holland erőből próbált játszani, míg a Mágus becenévre hallgató francia – nevéhez méltóan – elegáns, varázslatos mozdulatokkal operált. Utóbbi ez alkalommal eredményesebbnek ítéltetett, Santoro ugyanis az első szett 6:4-es eredménye után a másodikban még könnyedebben, 6:1-re múlta felül Richard Krajiceket.
Kettejük hivatalos mérlege – ami profi pályafutásuk alatt játszott meccseiket illeti – 5:2 volt Krajicek javára, bár a torna előestéjén tartott sajtótájékoztatón viccesen kb. 10:0-ra saccolt volna…
Santoro, kettejük eredményeiről szerényen csak annyit mondott: „Talán egyszer nyertem…”.
Mindenesetre a szombat esti mérkőzésen Fabrice-nak sikerült némileg kozmetikázni az egymás elleni eredményen, ami valószínűleg annak is betudható, hogy míg ő csupán egy éve tette le az ütőt (21 évet töltött profiként a pályán!), addig Krajicek nyolc éve visszavonult.
A folytatásban újabb két klasszis, a versenyigazgató Taróczy Balázs egykori tanítványa, a horvát nemzeti büszkeség jelképe, Goran Ivanisevic, valamint a fénykorában Kalasnyikov becenevet viselő Yevgeny Kafelnikov lépett pályára. Ha a két játékos fizimiskájából kellett volna megjósolni a végeredményt, bizonyára sokkal többen fogadtak volna a szálkás Ivanisevicre, mint a kissé „megerősödött” Kafelnikovra.
A hatalmas szerváiról ismert horvát – hírnevéhez méltóan – iszonyatos erejű labdákkal próbált tekintélyt szerezni magának, ám a bombák rendre visszapattantak a „falról”. Kafelnikov hősiesen állta a támadásokat és az első szettben 4:4 után már nem hibázott, végül 6:4-re nyert. A második játszma is szorosan alakult, majd Kafelnikov hirtelen magasabb fokozatba kapcsolt, és 7:5-re hozta a szettet.
„Nagyon örülök, hogy Balázs ismét meghívott Budapestre, imádok itt játszani. Sajnos ma nem nekem állt a meccs, de élveztem a játékot és remélem lesz még alkalmam fellépni a fővárosban, ahol mindig fantasztikus a hangulat”-Mondta Wimbledon bajnoka a mérkőzés után.
Az est talán leginkább várt mérkőzése a francia Gaël Monfils és a spanyol Fernando Verdasco összecsapása volt. Hiába, az aktuális világranglista legfelső traktusában tanyázó játékosokat ritkán látni élőben Magyarországon… A felfokozott várakozás nem volt véletlen, a két fiatal klasszis mérkőzése igazi csemegének ígérkezett – és be is váltotta az ilyesfajta reményeket.

Az első szett „igazi” tenisszel telt, mindketten keményen odatették magukat, bár látványos megoldásokból már ekkor sem volt hiány. Főként Monfils akrobatikus mozdulatai voltak feltűnőek, a francia játékos cipőt, pályát és hámréteget sem kímélő csúszásokkal keltett néha tapsvihart. Végül ő kerekedett felül, az eredmény 6:3.
A második játszmát a közönség és a két főszereplő együttesen változtatták show-vá. A publikum soraiból egyre gyakrabban hangzottak fel a két játékost felváltva biztató bekiabálások, Farnando és Gaël pedig nagyon fogékonynak tűntek a bohóckodásra. Így nem kellett sok időnek eltelnie, hogy a komoly játékból önfeledt szórakozás kerekedjen. Egy vitatott körülmények között kialakult döntetlen állásnál több megoldás is felmerült, hogyan döntsék el a végeredményt – Monfils lábteniszt javasolt, Verdasco szerint simán ő nyert, Gundel Takács Gábor akár a sakkjátszmát is elfogadta volna – végül folytatódott a játék, amelyben a szettet 7:5-re nyerő Verdasco kiharcolta a döntő rövidítést.
A champions tie break-ben aztán ismét előfordultak cirkuszi porondra és teniszpályára is alkalmas mutatványok, végül szoros küzdelemben Monfils 13:11 arányban győzött. Mondhatnánk, a magyar közönség nagy örömére, bár Verdasco sikere minden bizonnyal ugyanilyen ovációt váltott volna ki az Aréna nézőterén.
A program egyetlen páros meccse előtt a jövő egyik nagy reménységének tartott Morvai Viktória mutatkozott be a nagyközönség előtt. A tízéves, rendkívül tehetséges szlovákiai magyar kislány a Tennis Classics állandó résztvevője, az iráni származású Mansour Bahrami „ellenfeleként” csillogtatta meg tudását.
A páros mérkőzésen újra pályára lépett a két fiatal játékos, a párosban remek statisztikával büszkélkedő Fabrice Santoro, valamint a tenisz nagy nevettetője, Bahrami. Verdasco Bahrami oldalán, míg Monfils honfitársával, Santoróval karöltve tett meg mindent a közönség szórakoztatásáért. Mert itt már tényleg kevés komoly megoldást láthattak a nézők, sokkal inkább a fantázia és a trükkök domináltak. A közönség pedig hálás volt mindezért, a remek megmozdulásokért elismerő ováció és taps volt a pályán lévők jutalma.
„Először jártam Budapesten, de örök élmény marad a repülőtérről a hotelba vezető motorosrendőri utamtól kezdve egészen a bemutatóig. Nagyon jól éreztem magam, a közönség fantasztikus volt. Jó látni, hogy ilyen sok embert érdekel a tenisz Magyarországon. Remélem lesz még lehetőségem játszani magyar közönség előtt”-mondta Gael Monfils a bemutató után.
„Sajnos ma nem nyertem:)”-mondta Fernando Verdasco kicsit szomorkásan a meccs után. „Úgy érzem viszont, hogy a közönségnek tetszett a játékunk. Köszönöm a sok bíztatást, legközelebb én fogok nyerni. Csodálatos volt ilyen sok ember előtt játszani, köszönöm, hogy ennyien kilátogattak és kíváncsiak voltak ránk. A magyarok vendégszeretetéről sokat hallottam már, de most személyesen is megtapasztalhattam és még a finom magyar ételeket is megkóstolhattam.”-mondta Verdasco a mérkőzés után.
A program végén Gundel Takács Gábor, az est házigazdája úgy köszönt el a közönségtől: „Viszontlátásra egy év múlva, újra a Tennis Classics-on!” Csak ismételni tudjuk őt.
„Fantasztikus hangulat volt az arénában, úgy érzem, hogy az egyik legjobb Tennis Classics volt az idei. Az elmúlt három évben az idősebb korosztály vitte a hátán a bemutatót, idén viszont a fiatalok vették át az irányítást és igazi show-t varázsoltak. Nemcsak nagyszerű teniszt láthattunk, hanem egy valódi közönségszórakoztatást is. Sok pozitív visszajelzést kaptunk, aminek nagyon örülök. Az idei bemutató természetesen meghatározza a jövőt, a következő évben már jubileumra készülünk és megpróbáljuk majd felülmúlni az idei Tennis Classicsot. A játékosokkal öröm volt együtt dolgozni, nagyon segítőkészek voltak és még a kedvenc számaikat is megosztották velünk.”-mondta Taróczy Balázs versenyigazgató a bemutató után.

2011.10.25.

"Innen már egyenes volt az út, még több edzés, most pedig újra itt vagyok.” - interjú Jevgenyij Kafelnyikovval

Járt-e korábban Budapesten, és milyen emlékei vannak? Hogyan került kapcsolatba a Tennis Classics szervezőivel?

"Igen, méghozzá a karrierem elején, ha jól emlékszem 1993-ban, és ami igazán érdekessé teszi
az egészet, hogy épp Taróczy Balázs volt a versenyigazgató azon a versenyen (Pharmavit Open,
Vasas Teniszközpont, a Szerk.) és egy másik magyar játékossal (Noszály Sándor) játszottam
döntőt párosban. Szép emlékek és amikor alázs megkeresett, akkor boldogan mondtam igent.
Jó formában vagyok, újra élvezem a játékot és Budapest úgy hallottam, szebb mint valaha."

Kit

vagy kiket tart így utólag pályafutása legkeményebb ellenfeleinek, és mit tart a legnagyobb eredményének?

„A mi generációnk különleges volt, hiszen annak ellenére, hogy Sampras dominálta a világranglistát, roppant kiélezett volt a mezőny, volt vagy egy tucat játékos, aki bármikor legyőzhette a másikat. Alapvetően minden attól függött, hogy kivel milyen borításon találkoztál, mert akkor még hatalmas volt a különbség a pályák, versenyek között. Wimbledon, meg a szőnyegborítású pályák rettentően gyorsak voltak, azokon Goran (Ivanisevics), Pete (Sampras), Boris (Becker), vagy Richard (Krajicek) ellen sokkal nehezebben lehetett nyerni mint salakon, ahol viszont a rengeteg spanyol, latin amerikai teniszező volt életveszélyes. Komoly csatákat vívtam Thomas Musterrel és Andre Agassival, utóbbi ellen számos emlékezetes mérkőzésem volt.

A legnagyobb eredményem a két Grand Slam győzelem mellett egyértelműen a sydney-i olimpiai bajnoki aranyam, hiszen azt Oroszországnak, hazámnak dedikálhattam, no meg persze a Davis Kupa győzelem, aminek egy egész nemzet örülhetett.”

2003-ban visszavonult a profi sporttól. Azóta milyen kapcsolata van a tenisszel, mivel foglalkozik?

„A tenisszel a kapcsolatom hosszú évekre megszakadt és sokáig úgy éreztem ,véglegesen. Elkezdtem golfozni és igen jól ment, emellett beleszerettem a pókerbe is és sokáig tartott, mire visszatért az éhség. Én az egyik legtöbbet versenyző teniszező voltam, értelemszerűen elegem lett de néhány éve, amióta a szenior tenisz újra rettentően népszerű, elkezdett éledezni bennem a régi tűz. Először elfogadtam pár meghívást bemutatókra de éreztem, hogy nem vagyok elég jó formában ahhoz, hogy megfelelő produktummal álljak elő. Innen már egyenes volt az út, még több edzés, még több bemutató és most itt vagyok, újra fitten.”

A teniszen kívül még milyen sportokat űz vagy néz rendszeresen?

„Elsősorban golfozom, abban igen jó eredményeim vannak, persze csak amatőr szinten. Legutóbb elindultam a hazai profi bajnokságban, nos, rá kellett jönnöm, hogy ott már nem sok babér terem nekem. Emellett imádok pókerezni, igaz, sokan úgy gondolják, hogy az nem is sport – de higgyék el, öt-hat órán át folyamatosan koncentrálni hatalmas terhelés.”

Az orosz tenisz az utóbbi években kicsit mintha veszített volna a lendületéből. Mi ennek az oka? Vannak olyan feltörekvő tehetségek, akik Ön szerint sokra vihetik?

„Ez csalóka, mert azért most is vannak remek játékosok. Dolgopolov, igaz már ukrán színekben de mégiscsak valahol a i gyerekünk, Juzsnij nem is olyan rég még Top 10-es játékos volt és most is jól tartja magát, és ne feledjük, a sérüléséig Nyikolaj (Davigyenkó) Top 5-ös teniszező volt, aki világbajnokságot is nyert. Nem olyan vészes a helyzet, de az igaz, hogy olyan nagy formátumú játékosunk, mint Marat (Szafin) volt, most nincsen. A fiatalok között rengeteg a tehetség és most már hála az égnek van elég pénz is Oroszországban, hogy menedzselhessék őket.”

A mai teniszt sokan Novak Gyokovics, Rafael Nadal és Roger Federer küzdelmeként aposztrofálják, a 80-as, 90-es években azonban kiegyensúlyozottabbnak tűnt a férfi tenisz mezőnye. Össze lehet hasonlítani azt az időszakot a mostanival?

„Való igaz, akkoriban vagy tízen simán esélyesek voltak egy Grand Slam győzelemre, de lehet, hogy még többen. A mi generációnkat azonnal követte egy újabb, akiktől épp Federerék vették át a stafétát, akitől meg most Nadal és Djokovics veszi át azt. Ez egy kegyetlen körforgás és ritka az olyan időszak, amelyben egyetlen, vagy csak néhány játékos dominál. Vannak mindenféle statisztikák, amelyek alapján akkoriban kiegyensúlyozottabb, vagy, ha úgy tetszik, izgalmasabb volt az élmezőny, de már senki sem fogja megtudni az igazat, mi lett volna, ha? Az is lehet, hogy Federer, vagy Djokovics egyszerűen ennyivel jobb mint a többiek, nem pedig a mezőny a gyenge.”

Kit tart képesnek arra, hogy felzárkózzon a mostani Gyokovics, Nadal, Federer hármashoz?

„Ez roppant nehéz kérdés, hiszen Federer egyeduralkodó volt és Nadal épp hozzá zárkózott fel, most Djokovics a legjobb de Andy Murray vagy Del Potro bármikor odaérhet, különbség messze nem olyan jelentős, mint amilyennek tűnik. És ott vannak az éhes üldözők, Tsonga, Berdych vagy Söderling, egy apró kis lépés és immár egy döntőben is meglephetik a legjobbakat.”

A női tenisz egyre kiszámíthatatlanabb, a WTA világranglista élén pedig csaknem 50 hete egy olyan hölgy áll az élen, aki még nem nyert Grand Slamet. Nem rossz ez a sportnak? Nem teszi egy kicsit komolytalanná?

„Kellemetlen a kérdés, nem is lehet egyszerre diplomatikusan és őszintén válaszolni rá. Az, hogy Grand Slam győzelem nélkül világelső lehet valaki nem újdonság, Szafina, vagy Jelena Jankovics is elérte ezt, igazságtalanság lenne ezért Wozniacki-t kritizálni. Az más kérdés, hogy akik képesek Grand Slam-et nyerni, vagyis a Serena Williams és Kim Clijsters, nos, pk nem elég motiváltak és félig egészségesen, félgőzzel is kiemelkednek a többiek közül de szerintem ez az ő játékerejüket igazolja. És azért tegyük hozzá, idén már megjelentek azok is, akik kitörtek ebből az ördögi körből, Kvitova, Li Na, Stosur, tavaly Schiavone mind-mind új színt hoztak a női teniszbe. Nem komolytalan a női tenisz, sokkal inkább nagyon kiélezett, ami hiányzik, az néhány domináns játékos – de emlékezzünk vissza, az nem volt unalmas, amikor mindent Steffi nyert?”

2011.10.21.

Mindig is szerettem a legjobbak ellen játszani - interjú Richard Krajicekkel

Sokáig Ön volt "a legjobb játékos, aki nem nyert Grand Slam-et". Mit érzett, amikor végre sikerült, megkönnyebbülést, vagy valami mást?

"Hogy későn nyertem-e Wimbledonban (24 éves múltam), jó kérdés. Mindenesetre vegyes érzelmeket keltett bennem, boldogság, megkönnyebbülés, a dolgok összekeveredtek.”

Igencsak jól szerepelt a legnagyobbak, mint Sampras ellen, ez minek volt köszönhető? A roppant erős játékának, vagy a hozzáállásának? A legtöbb játékos már azelőtt elveszítette a találkozót, hogy az elkezdődött volna.

"Mindig is szerettem a legjobbak ellen játszani, ez alól talán csak Jim Courier a kivétel, aki ellen pocsék mérlegem volt. A "nagy" játékom sokat segített, nagy szerva, nagy tenyeres, sok-sok rövid pont, ami hatalmas önbizalmat adott, közben pedig az ellenfél nem tudta elkapni a ritmust. Teljesen mindegy volt, ki ellen játszom, a nagy adogatásom mögött végig a saját játékomat tudtam játszani.”

Egy olyan korban játszott, amikor vagy egy tucat játékos nyerhetett a Grand Slameken. Manapság alig néhányan képesek erre. Mi változott azóta?

„Úgy gondolom, jelenleg a színvonal elképesztően magas. Federer, Djokovics és Nadal mindent megnyer, amin csak elindul, mellettük nem könnyű labdába rúgni. A mi időnkben voltak igazi salakmenők, füves pályás specialisták, és a pályák is nagyon különböztek, így minden versenynek megvoltak a maguk esélyesei. „

Jelenleg vannak megbízható, jó holland teniszezők, de igazi ász, kiemelkedő játékosunk nincs. Milyen helyzetben van a holland tenisz?

„Egy kicsit valóban szenvedünk mostanában de azért nem drámai a helyzet, vannak feltörekvő teniszezőink. Robin Haase a legjobb negyvenbe tartozik és ha nem sérül le, Thiemo de Bakker is oda tartozik, vagy még feljebb. Szerencsére újra egészséges, és biztos vagyok benne, hogy jönni fognak az eredmények. „

A játékosok többsége ragaszkodik a régi teniszütőjéhez, míg kevesek lépést tartanak a technikai fejlődéssel. Ön hogy van ezzel, még mindig a régi ütőket nyűvi?

„Igen, a régi, jó öreg Wilson Pro Staff-al játszom, amit Sampras és Edberg használt. Sosem volt szükségem arra, hogy az ütő generálja az erőt, mindig is a kontroll-orientált ütőket szerettem. Ezt pedig a régi Pro Staff tökéletesen hozza.’

Volt bármilyen rítusa, babonája a mérkőzések előtt?

„Az mindig a tornától függött. Amikor megnyertem Wimbledont, az első fordulós mérkőzésem előtt palacsintát ettem reggelire. Bejött, így utána mindig palacsintát reggeliztem egészen a következő hét vasárnapjáig. Utána ez egyfajta rítussá vált.”

Budapesten itt lesz Goran is, akivel számos komoly mérkőzést vívtak. Két hatalmas játékos hatalmas szervával. Hogyan jöttek ki a pályán és pályán kívül?

„Goran hatalmas játékos és rettentően kedves figura, aki sajnos többször megvert, mint én őt. Nehéz volt ellene játszani, balkezes, óriási adogatással és teljesen kiszámíthatatlan. Nagyon várom, hogy újra találkozzam vele.”

A szenior tenisz újra fénykorát éli – Ön szerint mi áll a reneszánsz mögött?

„Mindenkinek magvannak a maga motivációi, hogy újra ütőt ragadjon. Nekem a legfontosabb csáberő az volt, hogy újra láthatom a réig versenytársakat és persze versenyhelyzetben de már sokkal lazábban a játék élvezetéért teniszezhetek.„

2011.10.21.

Még erősebb mezőny, wimbledoni bajnokok találkozója

Két egykori Grand Slam bajnok, Richard Krajcek és Fabrice Santoro váltja a Bryan-testvéreket az idei Tennis Classics programjában. Az 1996-os egyéni wimbledoni bajnok holland, valamint a kétszeres páros Ausztrál Open és Davis kupa győztes francia sztár érkezésével tovább erősödik a Tennis Classics idei mezőnye.

Goran Ivanisevic mellett egy újabb wimbledoni bajnokot láthat a közönség az október 29-én megrendezésre kerülő IV. Tennis Claassics-on, Richard Krajicek személyében. Taróczy Balázsnak alig több mint egy héttel az idei Tennis Classics torna előtt új résztvevők után kellett néznie, miután Bob és Mike Bryan menedzsmentje bejelentette, hogy az ikerpár Bob Bryan feleségének tveszélyeztetett terhessége miatt nem tudja vállalni a budapesti szereplést.

A cseh felmenőkkel rendelkező Krajicek és a káprázatos, senkihez sem hasonlítható megoldásairól ismert „Mágus” Santoro 1991 és 2000 között hét mérkőzést vívott egymás ellen, küzdelmeik során a holland 5:2 arányban kerekedett felül. Mivel azonban a francia csupán tavaly fejezte be aktív pályafutását, Krajicek pedig immár nyolc éve visszavonult, kettejük meccsének kimenetele nehezen megjósolható. Döntés bő egy hét múlva a Papp László Budapest Sportarénában…

A Tennis Classics programja:
2011.október 29. 15.00

Richard Krajicek- Fabrice Santoro
Goran Ivanisevic- Yevgeny Kafelnikov
Gael Monfils-Fernando Verdasco
Monfils, Bahrami-Verdasco, Santoro

2011.10.11.

A negyedik Tennis Classics tervezett programja

A Tennis Classics első három évében a tenisz
halhatatlanjai egymásnak adták a stafétabotot,
hogy felejthetetlen produkcióval szórakoztassák a
sportkedvelő publikumot.

Az elmúlt években olyan sztárok léptek pályára,
mint John McEnroe, Björn Borg, Mats Wilander,
Ivan Lendl, Stefan Edberg, Tomas Berdych vagy
Robin Söderling, és úgy tűnik, sikerült megalkotni
a tökéletes receptet. A kortalan legendák mellett
a jelenkor legjobbjai is képviseltetik magukat a
Tennis Classics-on, így garantáltan minden kor-
osztály megtalálja a szívének kedves mérkőzést,
programot.

A színpad nem változott, a szereplők igen, az
előadás már csak Önre vár.

A Tennis Classics tervezett programja:

Bryan, Kafelnikov-Bryan, Bahrami
Verdasco-Monfils
Ivanisevic-Kafelnikov
Bryan, Bryan-Verdasco, Monfils

Jegyek vásárlása a www.tex.hu oldalon lehetséges.

2011.10.10.

A Tennis Classics hivatalos szállítója az Opel

Büszkén jelentjük be, hogy az Opel Magyarország is csatlakozott a Tennis Classics partnereihez, így a teniszsztárokat az Opel márka legújabb, innovatív és tetszetős modelljeivel szállítjuk budapesti tartózkodásuk során.